Hogyan segítsünk egy gyermeknek feldolgozni a temetést és a gyászt?
- Zsolt Mandli
- júl. 17.
- 2 perc olvasás
Amikor egy szeretett személy elhunyt, a gyász minden családtag számára nehéz, de talán a legérzékenyebben a gyermekeket érinti. Az ő számukra egy temetés nemcsak szomorúságot, hanem félelmet és bizonytalanságot is kelthet – főleg, ha korábban még nem tapasztalták meg valaki elvesztését. A szülők ebben a helyzetben egyszerre két fontos feladatot látnak el: segítenek a gyermeküknek elbúcsúzni, és közben segítik őket megbirkózni a halál véglegességének gondolatával is.
Miért fontos a temetés a gyermekek számára?
A temetés nemcsak egy búcsúzási forma, hanem egy rituálé is – egyfajta keret, ami segít értelmet adni a veszteségnek. Természetesen a gyermekek életkora, személyisége és az elhunythoz fűződő kapcsolatuk jelentősen befolyásolja azt, hogyan élik meg a halálesetet. Nagyon más egy távoli rokon elvesztése, akit csak ritkán láttak, mint egy nagymamáé, akihez szoros érzelmi kötelék fűzte őket.
Hogyan segíthetünk?
Íme néhány tanács szakértőktől, hogyan támogathatjuk a gyermekeket a gyász feldolgozásában:
Ne erőltessük a temetésen való részvételt. A gyermek ellenállása sokszor szorongást jelez. Fontosabb megérteni a félelmét, mint rábeszélni az eseményre.
Beszélgessünk velük előre a temetés menetéről. Mondjuk el, hogy lehetnek emberek, akik sírnak, hogy lehet nyitott koporsó, és hogy a dédi talán úgy néz ki, mintha aludna. Ne erőltessük, hogy közelebb menjenek vagy megérintsék a testet.
Magyarázzuk el a hamvasztást egyszerű szavakkal. Kiemelendő, hogy a test már nem érez, így nem fáj semmi – ezzel sok gyermeki félelem oldható.
Engedjük, hogy ők diktálják a tempót. Ha mégis részt vesznek a temetésen, maradjunk közel hozzájuk vagy kérjünk meg egy megbízható felnőttet, hogy kísérje őket.
Ha nem mennek el a temetésre, adjunk más lehetőséget a búcsúra. Rajzolhatnak egy képet, amit a koporsóba helyezünk, írhatnak emlékeket, vagy később együtt is meglátogathatjuk a sírt.
Mutassuk meg, hogy a szomorúság természetes. Ha a gyermek látja, hogy a szülő sír, az jó példa lehet arra, hogyan lehet kifejezni és kezelni a gyászt. Magyarázzuk el, hogy bár szomorúak vagyunk, rendben leszünk, és ők nem kell, hogy aggódjanak értünk.
Kérdezzünk rá később is, hogyan érzik magukat. A temetés után napokkal, hetekkel később is említsük meg finoman: „Még mindig hiányzik nagyi?”, „Szoktál rá gondolni?” Akkor is fontos a kérdés, ha nem kapunk hosszú választ – csak tudja a gyermek, hogy beszélhet róla.
A gyász megtanulása
A gyermekek akkor tudják feldolgozni a veszteséget, ha biztonságos keretek között, szeretetteljes légkörben beszélhetnek róla, és megérthetik, mit jelent a halál. A mi feladatunk nem az, hogy mindent megmagyarázzunk nekik, hanem hogy jelen legyünk és biztosítsuk őket arról, hogy érzéseik rendben vannak.
Forrás:
Carl E. Pickhardt Ph.D. – Psychology Today
Hozzászólások